Az alsóház üzleti, energiaügyi és iparstratégiai bizottságának (BEIS) 38 oldalas elemzése kimutatja, hogy a brit élelmiszer- és italgyártó ágazat teljes exportjának 50 százaléka öt országba irányul, és ezek közül négy az Európai Unió tagja.
A feldolgozott élelmiszereket és italféléket előállító szektor a brit gazdaság legnagyobb feldolgozóipari ágazata, a brit hazai össztermék (GDP) éves értékéhez 28,8 milliárd fonttal (több mint tízezer milliárd forinttal) járul hozzá, tavalyi exportjának értéke 22 milliárd font volt.
A szektor közvetlenül 400 ezer alkalmazottat foglalkoztat, egyharmaduk külföldi EU-tagállamokból érkezett - áll az alsóházi bizottság jelentésében.
A tanulmány szerint az ágazatra jellemző a raktározás nélküli, a pillanatnyi gyártási folyamathoz igazodó, folyamatos beszállítási rendszer és a termékek rövid felhasználhatósági ideje. A szektor egésze mélyen integrálódott a hazai és az európai uniós nyersanyagbeszerzési, -feldolgozási és -értékesítési hálózatokba.
Ebben az évtizedek alatt kiépült rendszerben az élelmiszer- és italtermékek feldolgozási folyamata gyakran több EU-tagállam területén folyik, és a köztes termékek többször is megjárják az utat Nagy-Britannia és a többi uniós feldolgozási helyszín között, mielőtt eljutnának a vásárlókhoz - hangsúlyozza vasárnapi tanulmányában az alsóházi szakbizottság.
A testület által a jelentés összeállításához meghallgatott iparági cégek közül a londoni központú Diageo - a világ legnagyobb szeszesital-gyártó konglomerátuma, amelynek termékcsaládjában olyan márkák szerepelnek, mint a Smirnoff, a Johnnie Walker, a Baileys és a Guinness - közölte a bizottsággal, hogy ha a brit EU-tagság megszűnése után a cég mindegyik kamionjának csak 15 percet kell várakoznia például az Ír Köztársaság és az Egyesült Királysághoz tartozó Észak-Írország határán, az a vállalatnak önmagában évente 1,3 millió font (több mint 460 millió forint), a beszállítóknak potenciálisan ennél is nagyobb többletköltséget okoz.
Hasonló kockázatokra a testület már egy korábbi hasonló jelentésében is felhívta a figyelmet. A múlt hónap elején összeállított előző tanulmányában az alsóházi bizottság azt mérte fel, hogy a brit autóiparra milyen hatással lenne, ha Nagy-Britannia megállapodás nélkül lépne ki az Európai Unióból.
Annak a jelentésnek az összeállításához a parlamenti szaktestület meghallgatta mások mellett a Honda autógyár brit érdekeltségeinek szakértőit, akik elmondták: a cég angliai üzeméhez hétpercenként érkeznek az uniós beszállítóktól származó részegységeket szállító kamionok, és a raktárakban mindössze egynapi termeléshez szükséges készlet van.
A Honda szakértői szerint ha a kontinensről érkező részegység-behozatalt vámvizsgálatnak kell alávetni, a beszállítási folyamat ebből eredő minden negyedórányi késedelme 850 ezer font (több mint 300 millió forint) halmozott éves veszteséget okozna az üzemnek a tovagyűrűző fennakadások miatt.
A több más brit iparág által is régóta hangoztatott hasonló kockázatok gyökere az, hogy a konzervatív párti brit kormány az EU-tagság megszűnésével együtt ki akar lépni az Európai Unió egységes belső piacáról és vámuniójából is, azzal az érvvel, hogy csak így tud önálló kétoldalú kereskedelmi megállapodásokat kötni más országokkal.
E tervet azonban egyre hevesebb belpolitikai vita övezi. A kilépési törvénytervezetet jelenleg tárgyaló felső kamara, a Lordok Háza a minap beillesztett a tervezetbe egy olyan záradékot, amely szerint Nagy-Britanniának vámunióra kell törekednie az EU-val a kilépés után is.
E felsőházi döntés önmagában még nem ró jogi kötelmet a kormányra, de egyre több jel utal arra, hogy az alsóházban is többségbe kerülhetnek a vámunió fenntartását pártoló képviselők, és ebben az esetben a kezdeményezés akár a kilépési törvény kötelező erejű cikkelyévé is válhat.
