A szervezet frissen közzétett kiadványa, A halászat és akvakultúra helyzete a világban (SOFIA) szerint 2030-ra a halászat és az akvakultúra összesített kibocsátása 201 millió tonnára nő majd.
A prognosztizált érték 18%-kal haladja meg a jelenlegi 171 millió tonna termelési szintet.
© Dinesh Valke/Creative Commons
A jövőbeni növekedés azonban folyamatos fejlesztéseket igényel, melyek magukba foglalják a halászati gazdálkodási rendszerek erősítését, a veszteségek és a hulladék mérséklését, illetve bizonyos problémák kezelését, mint az illegális halászat, a vizek szennyezése és az éghajlatváltozás.
„Az ágazatban vannak még kihívások, ilyen például a nem fenntartható halászat arányának csökkentése,” – mondta a FAO főigazgatója, José Graziano da Silva.
Trendek a globális halállományban
A FAO szerint 90,9 millió tonna vadon élő halat fogtak ki 2016-ban. Ez kis mértékűnek mondható 2 millió tonnás csökkenést jelent az előző évhez képest, mely betudható az El Niño jelenség által előidézett időszakos ingadozásnak a perui szardellafélék populációjában.
Az 1990-es évektől kezdve lényegében változatlan a vadon kifogott halak mennyisége.
Világszinten évtizedek óta folyamatosan növekszik a halfogyasztás, növekvő halállomány mellett (2016-ban elérte a 20,4 kg/fő értéket, szemben az 1960-as évek 10kg/fő adatával) – melyet nagy részben a ’80-as és ’90-es évek bővítései generálta nagyobb termelés tett lehetővé.
A jelentés szerint 2016-ban az akvakultúrából származó termelés elérte a 80 millió tonnát, amely az ember által fogyasztott halak 53%-át adta.
Bár az akvakultúra lassabb ütemben növekszik mint korábban – 2010 és 2016 között éves szinten 5,8 %-os növekedést mutatott, az 1980-as, ’90-es évek 10 %-hoz képest – de a trend marad pozitív előjelű az elkövetkező évtizedekben, különösen Afrikában.
A vadon élő halállományok állapota
A jelenlegi adatok szerint a FAO által nyomon követett legfontosabb halfajták mintegy 59,9 %-át halásszák biológiailag fenntartható és 33,1 %-át biológiailag nem fenntartható módon – mely jelenséget a jelentés „aggasztónak” nevez.
Nem meglepő, alig 40 éve a FAO által ellenőrzött területek halászása 90%-ban volt biológiailag fenntartható, és csak 10% volt fenntarthatatlannak minősítve.
A világ letérni látszik a fenntartható útról, figyelmeztet a FAO jelentése, káros túlméretezett kapacitásokat generálva és előidézve az állományok romlását. Túl sok hajó cirkál túl kevés halért – és hiába a javuló egyensúly és módszerek a fejlett országokban, ha a fejlődő világban ellenkező folyamatok zajlanak.
További kihívások
Az éghajlatváltozás és a környezetszennyezés szintén aggodalomra adnak okot.
Bár a kutatások azt mutatják hogy az éghajlatváltozás a globális fogásmennyiséget alig 10 %-kal változtathatja, a most megjelent SOFIA jelentős eltolódást jósol a földrajzi eloszlás tekintetében. Kevesebb hal jut majd több halászattól függő forró égövi országba és több az északi mérsékelt területeken.
Előtérbe kell helyezni az olyan megelőző intézkedéseket, melyek a tengeri hulladék és a mikroműanyag-részecskék csökkentésére irányulnak, és a „körkörös gazdaság” felé irányuló törekvéseket támogatni. Az egyszeri felhasználású műanyagoknak fokozatosan ki kell vezetni – javasolja a jelentés.
Az életet jelentő hal
A halászat és akvakultúra helyzete a világban jelentés rávilágít a halászat és a haltenyésztés rendkívüli jelentőségére az emberek megélhetése szempontjából, különösen a világ legszegényebb térségeiben élő családok milliói esetében.
Világszerte közel 60 millió ember (közülük 14 % nő) dolgozik közvetlenül a halászati és akvakultúra ágazatban, egy 362 milliárd dolláros iparágban. A hal rendkívül tápláló ételt jelent, mely az emberi táplálkozásban az állati fehérje 17%-át adja, továbbá emellett különösen fontos szerepet játszik a mikrotápanyag hiányosságok megelőzésében.
A globális átlag azonban nem adja vissza, hogy a szegényebb országokban milyen kulcsfontosságú táplálékforrást jelent a hal, a valóság azonban az, hogy Bangladesben, Kambodzsában, Gambiában, Ghánában, Indonéziában, Sierra Leone-ben, Sri Lankán és több, kis fejlődő szigetországban a halak az ott élők fehérjebevitelének több mint 50%-át biztosítják.
