Ugyan ki ne vágyott volna arra az elmúlt négy-öt év alatt, hogy végre megszabaduljon az osztályfőnöktől, aki mindenben problémát látott és több-kevesebb keresetlen szóval, heti rendszerességgel megtámogatta a helyes útról letérő diákjait? A középiskola után visszanézve nagy könnyebbségnek tűnik az új helyzet.
De rögtön itt is az első bökkenő. Ugyan ki lesz az, akihez fordulhatunk, ha ügyes-bajos dolgaink miatt segítségre lenne szükségünk? Pont az én diákigazolványom nem készült el. A leckekönyvemet rosszul nyomtatták, elfelejtették aláírni, nem igazodom ki az órarendben szereplő tárgyak között vagy esetleg azt sem tudom, hol a csudában a 625/42a terem... Mit tegyek? Mégis kellene valaki, aki rendet vág a káoszban? A feladat most már teljes egészében az ifjú hallgatóra vár.
Az első hetek legfontosabb feladata: kiismerni magad az új környezetben
Szerencsés esetben a gólyatábor alkoholmámoros perceiből még felcsillan néhány információ, mint például hogy hol van a tanulmányi osztály, ahol a hivatalos ügyintézéshez kaphatunk segítséget. Talán azt sem érdektelen kideríteni, van-e diáktanácsadó irodája a felsőoktatási intézményünknek, és kiket bíztak meg az évfolyam gondozásával. Könnyen lehet, hogy nem a tanárok, oktatók, esetleg az adminisztratív munkatársak között találjuk meg a segítséget. Sok esetben a hallgatók tanácsaira támaszkodhatunk legjobban - keressük ezért a kortárs segítők csapatát is, ha kérdéseink merülnének fel a hétköznapi élet nehézségeivel kapcsolatban.
Tanulni, tanulni, tanulni!
Az egykori híres, mára már inkább hírhedt mondásra nem divat hivatkozni, de egy letűnt korszak fontos meglátása ez a szóismétlésekre épülő lózung. Most még talán hihetetlennek tűnik, de az első néhány hét lazítása miatt komoly áldozatokat kell majd hoznunk a karácsonyt követő hetekben. Sőt, akár az őszi szünetet is elsöpörheti, ha túl lazára vesszük a tanulást. Tény, hogy az egyetemi előadások és szemináriumok esetében senki nem kéri tételesen számon, elolvastuk-e a feladott anyagot (vagy egyáltalán tudjuk-e, miről volt szó az előző héten...).
De jó tudni, hogy néhány előadás során olyan mennyiségű feladat halmozódhat fel, amit hetekbe kerülhet átrágnunk, ha lemaradunk. Nehezen hihető, de a még kibírhatatlanul unalmasnak vagy érthetetlennek tűnő előadások is azért hangzanak el, hogy vezérfonalat adjanak a kezdő hallgatók számára. Különösen számukra fontos, hogy megtanuljanak jegyzetelni, az információözönből kiemelni azokat a legfontosabb szempontokat, amikre felfűzve válogatni tudnak majd a kötelező vagy ajánlott irodalmak tengeréből. Felsőfokú tanulmányok keretében nem működik a "legfeljebb majd még egyszer elolvasom, és jól bemagolom" alapelv, amivel akár az érettségiig kiválóan ki lehetett húzni. Szeptembertől az értelmes tanulás a kihívás: tudni mit, miért és milyen összefüggésben kell(ene) bevésni.
Az első sokk
Az egyetemi, főiskolai oktatók is szeretik tudni, hol állnak hallgatóik tudásban, készségek területén. Nem egyszer adottnak vesznek ismereteket, és hajlamosak arra is, hogy korábban fél éven át gyakorolt témaköröket egyetlen kérdésbe sűrítve kérjenek számon a zárthelyi dolgozatokban. Ezek után nem meglepő, hogy különösen a természettudományi vagy műszaki irányok hallgatói esetében gyászos jegyekkel indul a félév.
Elkeseredésre semmi ok. Valószínűleg ezek még csak az első, de messze nem az utolsó elégtelenek lesznek egy korábban színkitűnő középiskolás felsőfokú tanulmányai során. Szégyellnivaló nincs a rossz jegyeken, inkább a feladatot jelölik ki. A megválaszolatlan vagy hibásan megoldott feladatok támpontot jelentenek: milyen témakörök fontosak a kezdéshez, hogy felvegyük a ritmust a tanulmányok menetéhez. Elő tehát a sarokba vágott középiskolai tankönyvekkel, és már most polírozzuk fel azt a tudást, amivel rendelkezünk! Ha könnyíteni szeretnénk az életünkön, akkor a felsőbb éves hallgatóktól kérhetünk segítséget a kezdéshez. Szívesen elmagyarázzák, miért kell egy adott témáról többet tudni, és segítenek összefüggésébe helyezni még a túlzottnak látszó követelményeket is.
Forrás: felvi.hu
