A leglátványosabb kampányzáró fogást Aleksandar Vucic jelenlegi kormányfő alkalmazta, akinek a stábja szinte az összes csütörtökön megjelent napilap címlapját megvásárolta Vucic választási reklámja számára, így az újságárusoknál alig lehetett megkülönböztetni egymástól a lapokat.
A reklám Aleksandar Vucic elnökjelölt nevének kezdőbetűit, választási szlogenjét (Gyorsabb, jobb, erősebb Szerbia), a szerb zászló egy részletét, valamint a választásra buzdító üzenetet (Április másodikán döntő voksát adja Aleksandar Vucicra) tartalmazta.
A kormányközeli Politika nemcsak címoldalán közölte a kormánykoalíció jelöltjének üzenetét, hanem az újság szinte minden lapján megjelent egy-egy választási reklám, kivételt csak a kulturális témákkal és színes hírekkel foglalkozó oldalak, az apróhirdetések, valamint a tévéműsor jelentett. Az egységes képet csak a Danas című ellenzéki napilap törte meg, amely "hagyományos" első oldallal jelent meg csütörtökön, egyharmadán az előző napokhoz hasonlóan Vuk Jeremic volt külügyminiszter reklámjával, és a belső oldalakon sem közölte Aleksandar Vucic üzenetét, kizárólag ellenzéki jelölteket mutatott be.
A csütörtökön megjelent hetilapok fő témája is a vasárnapi elnökválasztás, az újságok igyekeznek minél több szempontból megközelíteni a voksolást, a jelöltek esélyeit és terveit taglalják, s elemzéseket közölnek az utóbbi 17 év elnökválasztásairól.
A Vreme című hetilap emlékeztetett arra, hogy az első szabad elnökválasztást 1990. december 9-én tartották, amikor rekordszámú, 32 jelölt indult az államfői posztért. A voksolást a később diktátornak is nevezett szocialista Slobodan Milosevic nyerte meg, a voksok 65,34 százalékának megszerzésével.
Érdekességként említhető, hogy 1997-ben kétszer is megrendezték az elnökválasztást, az első alkalommal ugyanis a választás második köre érvénytelennek bizonyult, mivel a szavazásra jogosultak kevesebb mint fele járult az urnák elé. Amennyiben érvényes lett volna a voksolás, az ultranacionalista Vojislav Seselj foglalhatta volna el az elnöki széket. A megismételt választáson azonban Seselj alul maradt, így Milan Milutinovic lett az elnök.
Milutinovic mandátuma 2003 januárjában lejárt, és az országnak két és fél éven át csak megbízott elnöke volt, az elnökválasztások ugyanis rendre eredménytelenek lettek. 2004-ben megváltoztatták az elnökválasztási törvényt, és eltörölték az 50 százalékos részvételre vonatkozó kitételt, így azóta minden választás érvényesnek számít a részvételtől függetlenül. Ezt követően 2004 júniusában - annak ellenére, hogy csupán a választásra jogosultak 48,35 százaléka járult az urnák elé - a demokrata párti Boris Tadic lett Szerbia új elnöke, aki nyolc éven át töltötte be e pozíciót, mindaddig, amíg 2012-ben előrehozott elnökválasztást írtak ki, amelyen alulmaradt a jobbközép Szerb Haladó Párt (SNS) jelöltjével, Tomislav Nikoliccsal szemben.
Szerbia új elnöke is a Szerb Haladó Párt soraiból kerülhet ki, a felmérések ugyanis azt mutatják, hogy Aleksandar Vucic kormányfő, az SNS elnöke már az első körben megszerezheti a voksok több mint 50 százalékát.
