A köztársasági elnök a hivatalos közlönyben megjelent rendelet szerint hat veteránt tüntetett ki a Becsületrenddel, s összesen 37-en kaptak állami elismerést azért, amit Franciaországért tettek.
A tragikus sorsú veteránok kitüntetése tíz nappal azután történt, hogy Emmanuel Macron elismerte, az algériai háborúban a francia katonák rendszeresen alkalmaztak kínzásokat.
Az algériai háborúban Franciaország oldalán harcoló katonák, az úgynevezett harkik sorsa a két ország közötti kapcsolatok egyik legfájdalmasabb oldala, amely közel hatvan éve terheli a francia társadalmat és emlékezetpolitikát.
Mintegy 150 ezer algériai harcolt Franciaország oldalán a függetlenségpártiakkal, a Nemzeti Felszabadítási Front (FLN) harcosaival szemben a különösen kegyetlen, és az erőviszonyokat tekintve kiegyenlítetlen háborúban, amelyet merényletek, kínzások, emberrablások kísértek.
A francia kormány képviselői és az Algériai Köztársaság ideiglenes kormányának meghatalmazottai 1962. március 18-án írták alá az eviani megállapodásokat, amelyek véget vetettek Franciaország 132 éves algériai gyarmati uralmának és a hét és fél éve folyó, kegyetlen és véres algériai függetlenségi háborúnak.
A franciák 78 százaléka 1962-ben népszavazáson mondta ki az algériaiak önrendelkezési jogát, a francia iskolákban 1983 óta tanítják "az algériai háború" történetét, de a francia nemzetgyűlés csak 1999-ben ismerte el, hogy Algériában "háború" és nem "rendfenntartás" történt. Azóta egyre több a gesztusjellegű megemlékezés Franciaországban a 400 ezer besorozott katona előtti tisztelgéstől az 1961-ben Párizsban lemészárolt algériai tüntetők tiszteletére állított emléktábla 2001-es felavatásáig. A megbékélés időszaka azonban még nem jött el teljesen, miután az algériai háború a mai napig megosztja a francia társadalmat.
Az emlékezés egyik fájdalmas pontja a márciusi fegyverszünet és a függetlenség július 5-i kikiáltása között teret nyert erőszak: több tízezer harkit mészároltak le honfitársaik, "Bőrönd vagy koporsó!" jelmondattal pedig az európai telepeseket emberrablásokkal és egyéb kegyetlenkedésekkel kényszerítették Algéria elhagyására.
A harkik meggyőződése, hogy a francia politikai elit elárulta őket, a Franciaországba áttelepült egymillió "feketelábúnak" nevezett francia telepes (200 ezer francia Algériában maradt) és több millió leszármazottjuk, illetve a 60 ezer áttelepült harki pedig kisemmizve érzi magát, amiért veszteségeiket a francia állam a mai napig nem ismerte el.
A harkikat, akiket Algériában árulónak tekintettek, Franciaország eleinte nem akarta befogadni. Akiknek sikerült a telepesek közé vegyülve átjutni Algériából Franciaországba, azokat nem kezelték egyenjogú állampolgárként, hanem az ország déli vidékien menekülttáborokba zárták, az integrációjukat hosszú időre megnehezítették, miközben a francia kormány elkezdett algériai vendégmunkásukat az országba hívni, akik akkoriban a nagyvárosok menti sátortáborokban éltek.
A köztársasági elnök által életre hívott munkacsoport júliusban egy szolidaritási alap létrehozását javasolta mintegy 40 millió eurós összegben a veteránok és leszármazottaik kártérítésére, de az összeget az algériaiak egyesületei keveselték, s jelezték: folytatják a küzdelmet az üldöztetéseik és a káraik teljes elismeréséig.
