A konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) szerint a saját sorsának irányítására törekvő Európa gondolatából az is következik, hogy szakítani kell a Németországot évtizedek óta jellemző visszafogottsággal, a "tartózkodó magatartás kultúrájával".
Ha Merkel komolyan gondolja kijelentéseit és helytálló az a feltételezése, hogy nem lehet többé az Egyesült Államokra támaszkodni, akkor Németországnak és általában véve Európának "más húrokat kell pengetnie". Mindenekelőtt a biztonságpolitikában, mert ha önállóan kell gondoskodnia biztonságáról, legyen szó az Oroszországgal szemben alkalmazott "klasszikus elrettentésről" vagy a fölkavart Közel-Keleten működő terrorszervezetekről, akkor nem biztos, hogy elég lesz a védelmi kiadásokat felemelni a hazai össztermék (GDP) 2 százalékának megfelelő összegre, a NATO által elvárt szintre.
Ha Európa valóban saját kezébe akarja venni sorsát, akkor "világpolitikai hatalmi tényezővé kell válnia, amely okosan és bátran érvényesíti érdekeit". Ehhez más mentalitásra és több erőforrásra van szükség - tette hozzá a FAZ, kiemelve: az elszakadás Amerikától "hatalmas horderejű" fejlemény volna, és Európa hamar észrevenné, hogy mégis erősen függ az Egyesült Államoktól, például a hírszerzési együttműködésben. Így "az igazság az, hogy a partnerség Amerikával az elnökválasztás után is alapvető fontosságú", és Donald Trump amerikai elnöknek "nem minden követelése eleve butaság, őrültség vagy felelőtlenség".
A konzervatív Die Welt a Merkel és a hiú férfiak című kommentárjában kiemelte, hogy a kancellár vasárnapi "sörsátras beszéde" egész biztosan nem pusztán "kampánymanőver" volt, mégis megadhatja az alaphangot választási kampány utolsó szakaszához.
A magát "aszkétaként" bemutató kancellár a több európai és nemzeti önbizalmat sürgető beszédével még inkább "kiragyog" az "ösztönvezérelt államférfi" Donald Trump és a "finnyáskodó radikális" Theresa May mellett, és kampányát segíti a hazai gazdasági fellendülés is, amelyet "hisztérikus vásárlási láz" és a teljes foglalkoztatottsághoz közeli állapot jellemez.
Mindeközben Angela Merkel "olyan lelki nyugalommal tanulmányozza a körülötte lévő, állítólagosan roppant hatalmas férfiak pávatáncát, mint egy ornitológus". Ismeri az amerikai George Busht, a francia Nicolas Sarkozyt és Francois Hollande-ot, az olasz Silvio Berlusconit, az orosz Vlagyimir Putyint, "feltérképezi gyengeségeiket és kivárja, hogy azok elő is jöjjenek". Martin Schulz esetében is kivárt, és szociáldemokrata kihívójának most már nem áll rendelkezésére az Európai Parlament elnöki tisztsége révén uralt "strasbourgi színpad, amelyet gyakran virtuóz módon használt".
A Die Welt hozzátette: aki az utóbbi hetekben megfigyelte "a szabad világ nemhivatalos vezetőjének" szerepébe helyezkedő kancellárt, nehezen tudja elképzelni, hogy a németek kormányváltó hangulatba kerülhetnek. A három tartományi választással ezelőtt feltételezett helyzettel szemben a szociáldemokraták nem egy "béna kacsával" szemben indulnak a választási küzdelembe, hanem "a Nyugat ikonja" lesz az ellenfelük.
A baloldali Frankfurter Rundschau szerint Merkel "előre kiszámított és szándékolt" hatású beszédét mondott, méghozzá egy kampányrendezvényen, ami ugyan nem csökkenti szavainak horderejét, de más megvilágításba helyezi őket. Azt is jelzi, hogy a kancellár az "erős szikla a hullámverésben" szerepet kívánja betölteni a Bundestag-választás kampányában.
Hirtelen megint Európa kerül a középpontba, ahol "Merkel a megkérdőjelezhetetlen vezető". A kancellár így Martin Schulzot a tegnap embereként állítja be legfontosabb témájában, az Európa-politikában - írta a Frankfurter Rundschau.
A liberális Süddeutsche Zeitung szerint Angela Merkel és Donald Trump olyan, mintha "intellektuális és kommunikatív ellenpólusok" lennének. Amit egyikük gondol és mond, arról a másik nem csupán nem beszélne, de az eszébe sem jutna. Miközben Trump a "hümmögésével elértékteleníti a szavakat", Merkel a kancellári tisztségben eltöltött minden egyes nappal egyre inkább olyan, mintha egy "jegybankelnök lenne, akinél már egy beszéd közben rossz helyen elejtett köhintés is elég ahhoz, hogy árfolyamzuhanást idézzen elő".
A lap hozzátette, hogy Merkel "még nem szakít az Egyesült Államokkal, de megsemmisítő és fájdalmas ítéletet hoz", kimondja, hogy Amerika már nem megbízható. Ez "súlyos ítélet, és olyan ára van, amelyet nem ismernek sem a németek, sem az európaiak".
